2013. július 3., szerda

Léleklehangoló

„Meghalsz! Meghalsz!”
                                    (egy ingaóra)

Lélek elillan,
Elme elomlik,
Leple a holtnak
Likacsosra foszlik.

Szelleme lebben,
Külleme bomlik,
Homloka, melle,
Porhüvelye porlik.

Csillan a holdfény,
Szellemek szállnak,
Hallali hallik:
Dala a halálnak.

Illeg a holló,
Csolnakon kárál,
Libikókalélek
Obulusa láttán.

Lessük a hullát,
Mozdul-e, lopva,
Liliputi élet
Jégbe süllyedt foglya.

Kelnie nem kell,
Halnia illik,
Holt liget mélyén
Lesnek rá a villik.

Fölötte a föld,
Alatta a láva,
Jóllakik belőle
Giliszta és lárva.

Falon leng a linga,
Jobbra-balra lendül,
Dallama halálos,
Borzalom, ha csendül.
  
Hallja ezt az élő,
Holtsápadtra válva:
„Meghalsz, meghalsz!” – Földi,
Készülj a halálra…

2013. június 2., vasárnap

Bujdosódal – Trianon-évfordulóra



bujdosódal

bujdosik az árva madár
szorít török veszejt tatár
csipkebokor a szállásom
harmat könyűhullajtásom

sorsomat gonoszok fonják
hegyeimet elrabolják
forrásimat túszul ejtik
boraimat mind lefejtik

minden tettük hamis csorba
jussanak bár a pokolra
átok legyen minden vágyuk
cinteremben nyoszolyájuk

bujdoshatok tőlük holtig
Dunától a messzi Oltig
nem lelhetem nyugovásom
bánat alól feloldásom

magyar népem árva lelkem
otthonomra nálad leltem
jaj hogy el kell tőled válnom
társaimat hol találom?

szállóföldem már az erdő
minden szavam bús kesergő
sűrű csalán a lakásom
réti farkas jó pajtásom

2013. június 1., szombat

Vigyázz rám!



Vigyázz rám!

(B. B. King: The thrill is gone című nótájára)

Vigyázz rám,
Őrizd az álmom!
Fogd a kezem,
Csókodat várom!
Ébred a hajnal, reánk hajlik,
Múlik a mámor…

A vágyunk elszállt,
A testünk itt maradt,
A varázsnak vége,
A pillanat itt ragadt,
Némán megbújunk, öleljük egymást
Takarónk alatt.

Elszállt a vágy,
Könny csordul arcodon,
Szerettük egymást
Sok lázas hajnalon,
A szárnyas idő suhog,
Ne hagyj el, irgalom! Ó, ne hagyj el!

Megjártam érted
Léleknek hosszát.
Jó voltál hozzám,
Rossz voltam hozzád.
Szeretjük egymást, a szívünk csendes,
Ne hagyj el, baby, ne hagyj el, kedves!

2013. április 19., péntek

Künikosz harmadik alaptétele

Most itt vagyunk, aztán meg nem...

K. D. születésnapjára


A ma múlik,
Jövőd messze,
A múlt sürget,
Időd lesz-e?

Ami biztos,
Mindig talány,
Aki felad,
Mindig talál.

Nem hív senki,
Mindig ott légy,
Szenderedni
Kész a jobblét.

Ha jobbra tépnek,
Tedd, mi kedves,
Ha balra tépnek,
Legyél kedves.

Nem számít
A sors, ha zord is,
Ha nagyon fáj,
Úgy hát ordíts!

Feleselj a
Nagyvilágnak,
Dőljenek le
Falak, gátak!

Nő a búza,
Neked terem,
Kék virág fent
A végtelen.

2013. március 28., csütörtök

Az én iskolám




Az én iskolám

Az én iskolám egy olyan hely, ahol
a diákok jól neveltek és
telve vannak okossággal,
mely elszáll csendesen,
igen rendesen.
Nem marad nyoma sem.

Az én iskolám egy olyan hely, ahol
intelligens iskolások
napszámra csak bohóckodnak,
s labdáznak a tanteremben
esztelen.
Ez így reménytelen.

Refrén:

Mert nekem nincs most más,
csak az értelem, csak az értelem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az értelem, az értelem.
Úgy dúdolnám,
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.

Az én iskolám egy olyan hely, ahol
kedvesek a tanárok és
nem íratnak dolgozatot alattomban,
mert ők nagyon rendesek,
és roppant kedvesek.

Az én iskolám olyan tuti, hogy
meg nem lehet soha unni,
szárnyat ad a vágyainknak,
a diák itt sosem tanul,
s este sem.
Nincs hozzá kedve sem.
  
Refrén:

//: Mert nekem nincs most más,
csak az értelem, csak az értelem.
Ő bárhol jár,
az úgy jó nekem, az úgy jó nekem.
Mert mindig rám talál
az értelem, az értelem.
Úgy dúdolnám,
ez így jó nekem, ez így jó nekem
ez a dal.://

2013. március 8., péntek

Ötven év múlva...







Ötven év múlva
(Dalszöveg)

Egy kép fiókom mélyén utat nyit a múltba,
Milyen mély, mélységes mély a múltnak kútja,
Arcok, emlékek, pillanatok tolulnak fel bennem,
S egy ötvenéves iskola, hol emberré lettem.

Hol az alma fejére hull, s egy tudós törvényt alkot,
Zrínyi végül kirohan, s bevégzi a harcot,
Hol elhangzik egy disztichon: A HAZA MINDEN ELŐTT,
És Ágnes asszony mossa egyre a véres lepedőt.

Egy pillanat, ami elmerült az éjben,
Egy gondolat, melyért bocsánatot kértem,
Egy kedves szó, mely tiszta volt, mint égi csillagok,
Egy iskola, hol együtt voltunk oly boldogok,
A nagyvilág csak arra várt, hogy váltsuk meg hamar,
Az ifjúság édes egy hivatal.

Az ötven év, egy villanás az égen,
Most érkezem, s már a számlát kérem,
Az álmaim, mint az éles cserépdarabok,
Már örökké csak végzősként ballagok,
„Láttyátuk feleim szümtükkel”, mik vagyunk,
Deres haj, ősz halánték: ez vagyunk.

Archimédesz kádba száll, s Marat halálát leli,
„Szív és pohár búval, borral” már csordultig teli.
Az Auróra tüzelni kezd, s rá Kövér Berta felel.
Diogenész hordóban ül, s tokaji bort vedel.

Descartes van s gondolkodik, az eszme magasan száll,
Messzire utat mutat a Goethe-Schiller Denkmal.
„Vom Vater hab ich die Statur,: Des Lebens ernstes Führen,
Vom Mütterchen die Frohnatur: Und Lust zu fabulieren.”

Egy pillanat, ami elmerült az éjben,
Egy gondolat, melyért bocsánatot kértem,
Egy kedves szó, mely tiszta volt, mint égi csillagok,
Egy iskola, hol együtt voltunk oly boldogok,
A nagyvilág csak arra várt, hogy váltsuk meg hamar,
Az ifjúság édes egy hivatal.

Az ötven év, egy villanás az égen,
Most érkezem, s már a számlát kérem,
Az álmaim, mint az éles cserépdarabok,
Már örökké csak végzősként ballagok,
„Láttyátuk feleim szümtükkel”, mik vagyunk,
Deres haj, ősz halánték: ez vagyunk.

A hatvanhármas év a ködbe süllyedt rég,
A béketábor harcolt, Kennedyt megölték,
És ekkor alakult egy kisgimnázium,
Köszöntse ezért a hálás publikum!

Nem voltunk angyalok, és voltak hajnalok,
Mikor testünkben csupán a vodka dolgozott.
De ne felejtsük el, egy egész életen:
„Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.”

Egy pillanat, ami elmerült az éjben,
Egy gondolat, melyért bocsánatot kértem,
Egy kedves szó, mely tiszta volt, mint égi csillagok,
Egy iskola, hol együtt voltunk oly boldogok,
A nagyvilág csak arra várt, hogy váltsuk meg hamar,
Az ifjúság édes egy hivatal.
Az ifjúság édes egy hivatal.
Az ifjúság édes egy hivatal.